Tohotni Márton helyi gyümölcstermesztő, erdészmérnök közlése

Györgyfalva gyümölcstermesztéséről híres, tehát pálinkát majdnem mindenki készít. Tohotni Márton külön főzi a szilvapálinkát – 100 liter cefrét besztercei szilvából, 1000 liternyit húsos szilvából – , külön az almát. Azt mondja, van, aki ennél sokkal több gyümölcsből készít pálinkát, sokaknak a mezőn is voltak gyümölcsfáik, még a kollektív előtti telepítések idejéből. Ha lehet, a szilvát külön főzik (ehhez kb. 400 liter cefrére van szükség, ennyi az üst kapacitása, a tisztáló üsté pedig, amit a másodszori főzéshez használnak, 180 l), az almát és körtét együtt. A legtöbben a rődi (falu Ajtony községben) hivatalos pálinkafőzőben főzetik ki a cefrét.

A legtöbb gazdának van őstermelői engedélye, Kolozsvárra járnak piacolni. A gyümölcsöt akkor viszik be, mikor „a legfinomabb”, lehetőleg kosárban. Ha nem sikerül éréskor eladni, esetleg mozgatni kell, akkor a gyümölcs barnul, veszít piacosságából, fel kell dolgozni. Semmit sem prédálnak el. Régi mondás a faluban, hogy „ami egyszer Györgyfalvára jött, az innen el nem megy”.

A fiatalság szeszesitalfogyasztási szokásairól Tohotni Márton így nyilatkozik: a pálinkát nem fogyasztják, a bort nem ismerik, sört isznak.

Az idősebb generációnak viszont szokása ribizlibort készíteni.
Pirosribizlibor készítésekor 1 liter őrlethez 1 kilogramm cukrot és 2 liter vizet, feketeribizlibor esetében ugyanennyi cukrot és 3 liter vizet adnak. Pipával ellátott 50 literes hordóban erjesztik 2-3 hónapon át, pincékben, raktárhelyiségben, 10-20 C˘-on, majd lehúzzák, hermetikusan palackozzák.

A receptverseny zsűrije, híven ahhoz, hogy túlnyomórészt férfiak alkotják, úgy döntött, hogy a versenyt Tohotni Márton nyeri, fenti leírásával.

Tohotni Márton, a receptverseny nyertese a díjjal, a zöldségtermesztők bőségkosarával

A legjobb kiállító díját a vajdakamarási Párdi Zsuzsa kertészmérnök kapta. Termékei: négyféle, természetes ízesítésű sajt és túró, természetes tartósítószerrel eltett piros koktélparadicsom-savanyúság, három paradicsomfajta, valamint hagyma, fokhagyma, dísztök. Díja a Bioklub által adományozott Erdélyi Gazda-válogatás.

Jobbra: a legjobb kiállító díját elnyerő Párdi Zsuzsa, aki zelleres, paradicsomos, hagymás, fokhagymás sajtot és túrót, valamint koktél-, csíkos és Szent Péter paradicsomot kóstoltatott (Lázár László felvétele)

Nincsenek címkék

A helyi gyümölcstartósítási szokásokról Tóth Ferenc, az ismert györgyfalvi pék közölt adatokat – mint kiderült, ehhez a hagyományhoz nem csupán származása, de közvetetten szakmája révén is kötődik, hiszen a kemence a kenyérsütés és gyümölcstartósítás közös eleme, kelléke.

Tóth Ferenc elmondása szerint Györgyfalván a gyümölcs feldolgozásának három fő módja volt ismeretes, ezeket ma is alkalmazzák.

1. Aszalás – aszaltak szilvát, almát, körtét, kemencében, mikor kellő hőmérsékletűre hűlt kenyérsütést követően. Az aszalt gyümölcsből nagyböjtben levest készítettek, de az így tartósított gyümölcsöt télen csemegeként is fogyasztották. Az aszalásnak különösen akkor volt jelentősége, ha a háznak nem volt tárolásra alkalmas pincéje.

2. Pálinkakészítés – ugyanazokat a gyümölcsöket használták, mint aszaláskor.

3. Lekvárfőzés – a leginkább hagyományosnak számító tartósított élelmiszer a szilvaíz, de manapság főznek lekvárt eperből, kajsziból, málnából is.

Szilvaízfőzésre rézüstöt használtak. A magvaváló besztercei szilvát kimagozták, majd kb. három órás előfőzés következett, lassú tűzön. Az előfőzött híg lekvárt, leves masszát cibrének, cefrének nevezték. Mikor 2-3 adag előfőzet elkészült, egy üstbe tették, és lassú tűzön addig főzték, míg viszkózus, kékesfekete pasztává vált.

A kész lekvárt „azon forrón” drótozott, nagyobb (8-10 literes) cserépedényekbe mérték, majd miután a teteje bebőrözött, az edény száját papírral lekötötték.

Nincsenek címkék