A somodi kalács Torockó jellegzetes ünnepi süteménye, Mihácsa Annamária torockói gazdasszony elmondása szerint készítették karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor, az unitárius helységben őszi hálaadáskor is. Manapság, turistáknak, hétköznap is megsütik, ha van rá kereslet. Anikó szerint Torockón mindenki tud sütni somodit, de az igazi somodi kalács kemencében készül, lerben „nem lesz olyan formájú”, a kemencét pedig csakis nagyobb adagért érdemes begyújtani. Anikótól megtudtuk azt is, hogy Torockón a mai napig sokan készítenek házikenyeret is, a családok mintegy negyedében otthon sütik a kenyeret, hetente 2-3-at, a szükséglettől függően. A szomszédos Torockószentgyörgyön a kenyérsütés ennél is gyakoribb, gyakorlatilag minden második háznál rendszeresen sütnek.

A somodi kalács receptje Mihácsa Anikótól és testvérétől, Lassel Ágnes helyi múzeumigazgatótól:

Hozzávalók 10 darabhoz:

11 kg liszt
10 tojás
10 dkg élesztő
10 kanál cukor
10 csapott kanál só
3,5 kg cukor
10 dkg őrölt fahéj
10 db olvasztott vaj
kevés olaj
zsír a kalácssütő kikenéséhez
3 l víz
3 l tej

A lisztből elvettek keveset, és egy kanál cukorral, tejjel és élesztővel kovászt készítettek. A lisztből cukorral, sóval tojással, tejjel, kovásszal közepes keménységű tésztát gyúrtak, amikor majdnem kész volt, fél liter forralt vajat adtak hozzá, és addig dagasztották, amíg hólyagos lett a tészta. Ekkor liszttel megszórták, letakarták, és 40 percig pihentették. Majd tíz egyforma nagyságú cipót szakítottak belőle, amit negyedóráig újra pihentettek. Eközben az agyag kalácssütőket megzsíroztak (amelyeket külön erre a célra Korondon készítenek).

Az újrakelt cipókat asztalra terített, lisztezett abroszra tették és asztalnagyságúra nyújtották. A fahéjat és a cukrot összekeverték, egyharmad részével megszórták, meglocsolták az olvasztott vajjal, majd a tészta mindkét felét az asztal kzöepéig behajtották. Úja megszórták cukros fahéjjal, locsolták és kétfelől újra behajtották. Az így kapott téglalap alapú tésztát megint megszórták, locsolták (tehát háromszor ismételték a cukrozást-vajzást), majd lazán feltekerték, patkó alakúra hajtották és a zsírozott kerámiadénybe tették. Egy órán át kelesztették, megkenték tojással,  és a befűtött kemencében pirosasbarnára sütötték.

A kisült somodi kalács…

… és Anikó, a büszke gazdasszony

Nincsenek címkék

Dr. Molnár István A húsvéti ünnepkör népszokásai az erdélyi unitáriusoknál című írásában több vidék nagypénteki étkezési szokásait ismerteti:

„Nagypéntek. Egyedi ételféleség Torockón az aszalt ribizli leves, a <cibere>, Firtosváralján a csak sós vízzel gyúrt pogácsa, erről nagypénteket ott <pogácsa ünnep>-nek nevezték; Sepsiköröspatakon is hagyományos böjtös étel volt; Homoródalmáson zablisztből főzték a tej mellé az ízetlen kocsonyás kásafélét, a <kiszi>-t; a bortermő Szentgerincén a <borcibre> kedvelt leves volt.”

Forrás: http://unitarius.uw.hu/dok/husveti-nepszokasok.htm

Nincsenek címkék