A lassú étel, mint a fogalom, a Carlo Petrini olasz újságíró által a 80-as évek közepén a gyorséttermek, gyorsételek terjeszkedésével szemben indított, ún. Slow Food mozgalom kapcsán alakult ki.
A ma már 132 országra kiterjedő (1) mozgalom mottója „a finom, tiszta és tisztességes étel. Tehát az étel, amit eszünk, legyen jó ízű, legyen oly módon termelve, hogy az tiszteli a természetet és nem okoz kárt a szervezetünknek. Végül az étel előállítói tisztességesen meg legyenek fizetve a munkájukért”. Az élelem minőségén és kereskedelmén, az alapanyagok környezetkímélő termesztési módján túl, a mozgalom kiterjed egyfajta étkezési kultúra elterjesztésére, a tudatosabb fogyasztói magatartás kialakítására, ugyanakkor a helyi kisgazdák támogatására is. (2)

Mára a ’lassú étel’ megnevezés nem csupán a mozgalmat jelöli, önálló fogalommá vált, a termeléssel és fogyasztással kapcsolatosan egyfajta felfogást és magatartást jelöl.
A kifejezéshez számos olyan mozzanat társul, amely a mozgalomban is tükröződik – az élelmiszerek kisgazdaságokban történő előállítása, ahol a „gazda szeme”, gondos tekintete követi a növények-állatok fejlődését, szemben az ipari mezőgazdaság „elidegenedettségével”, az ételek házi, többnyire hagyományos receptek szerinti elkészítése, komótos, házias ritmusban, a kényelmes kóstolgatás baráti, ismerősi körben, akár egy pohár finom bor kíséretében. A mozgalomnak az emblémája is igen érzékletes,  hiszen az olaszok számára csemegének számító, közismerten lassú állat, a csiga – minden értelemben „lassú étel”. Azonban a lassúság elvével, az étkezés alaposságához asszociálva, az egészséges(ebb) életmód híveinek szélesebb köre is szimpatizál, akárcsak az agrár- és gasztronómiai örökségüket az automatizált termeléssel szemben védni óhajtó, gazdag hagyományokkal rendelkező vidékek lokálpatriótái.

A lassú étel nem jelent feltétlenül ökoélelmiszert – amelyhez a vásárlók a magas árat társítják, gyakran jogosan. Petrini egy 2009-es interjúban (amikor már javában benne voltunk a gazdasági krízisben) egyebek közt ezt nyilatkozta:

„Az utóbbi 50 évben az étel elvesztette értékét. Ennek meg kell változnia. Előtte az élelem szent volt, tisztelték. A fogyasztói társadalmat viszont a pazarlás jellemzi. Olaszországban 4000 tonna élelmiszert dobnak ki naponta, és lefogadom, hogy Angliában ugyanez a helyzet (…) A minőségi étel státusszimbólummá vált. Az általános felfogás az, hogy a bio a gazdag embereknek való és egy rétegtermék. De én ki nem állhatom a „niche”-eket (piaci réseket). Ezekkel szembe kell szállni. Mert a szegény ember így mindig gyengébb minőségű élelemhez fog jutni, miközben mindennap kihajítjuk a 4000 tonna élelmet.” (3)

Eric Schlosser, a Megetetett társadalom szerzője egy cikkében a mai társadalom egész életmódjára és annak várható következményeire vonatkozóan ugyancsak sarkítottan fogalmaz:

„Hogy nevéhez méltó legyen, a Homo Sapiensnek meg kell szabadulnia a sebességtől, mielőtt az kihalással veszélyeztetett fajjá redukálja őt.
A csendes érzéki örömök határozott védelme az univerzális Gyors Életnek való ellenállás egyetlen módja. A testi örömök helyes dózisa és a lassú, tartós öröm védjen meg minket azok tömegének fertőzésétől, akik az őrületet a hatékonysággal tévesztik össze.
Kezdjük a védekezést az asztalnál – a Lassú Étekkel.” (4)

Irodalom:

(1) a Slow Food-ról a Wikipédián, http://en.wikipedia.org/wiki/Slow_Food
(2) Lassú Étel mozgalom, http://www.green4v4.eu/hu/content/lass%C3%BA-%C3%A9tel-mozgalom
(3) Slow food: Have we lost our appetite?, http://www.guardian.co.uk/environment/2009/feb/04/slow-food-carlo-petrini
(4) Slow Food – Lassú étek, http://tudatosvasarlo.hu/cikk/slow-food-%E2%80%93-lassu-etek

Nincsenek címkék

Jelen receptesblogot ajánljuk Önnek nemcsak olvasni, de gazdagítani is.

• Olvasni – mindazoknak, akik érdeklődnek az erdélyi receptek, étkezési szokások iránt.

• Írni, színesíteni – azoknak, akik Erdélyben élnek vagy innen származtak el, és őrzik szokásaikban vagy emlékezetükben a jellegzetes ételkészítési módokat.

Kedves Idelátogató!

Várjuk Öntől mindazokat a recepteket, amelyeket erdélyi szász vagy sváb, örmény, román, zsidó, székely vagy „egyszerűen” magyar felmenőitől tanult, örökölt. Ha lehet, képekkel „fűszerezve”.

Írjon:

- hagyományos kenyérsütésről
- gyümölcstartósítási eljárásokról
- zöldségételek készítésének helyi módjáról
- jellegzetes helyi húsételekről, a hús tartósításáról
- tésztákról, süteményekről
- hagyományos étkezési szokásokról, ételrendről, például ünnepekhez, jeles napokhoz fűződően
- vásárokra vitt jellegzetes helyi termékekről
- a gabonával, általában a növénytermesztéssel, állattenyésztéssel kapcsolatos hiedelmekről, időjóslásról, termésvarázslásról
és más helyi különlegességekről.

Legyen az erdélyi lassúétel blog munkatársa!

Indult 2011. augusztus 8-án, Kolozsvárott

Jelen blogot a Dr. Szász Pál Emlékét Ápoló Baráti Egyesület indította. Az egyesület fenntartja a jogot a beküldött anyagok rövidítésére és javítására.

Nincsenek címkék