A Hunyad megyei Brettyéről származó, ma Kolozsváron élő Budiuné Szente Gyöngyvér közlése

Gyermekkoromban Brettyén sok halat fogtunk a Sztrigyben. Akkoriban volt benne pisztráng is – Hátszeg felől érkezvén, mifelénk a folyó még keskeny és mély esésű, később szélesedik ki, Marosvásárhely felé haladtában, annakidején csuka, harcsa is volt benne. Persze, a Sztrigyben cigányhalat is lehetett fogni, az nagyon finom, csakhát nehezen tisztítható. Hogy ne kelljen vele sokat bíbelődni, a halacskákat kövön sütöttük meg, a szabadban – kiváló lesz így a húsa -, s mikor kellőképp megpuhult, lerántottuk a bőrét pikkelyestől.

Nemrég Pesten ettem a vendéglőben kövön sült bárányhúst, az is nagyon finom volt – végülis, bármiféle húst el lehet így készíteni. Ennek a „domesztikált” változata a vasalt hús – a szeletek vasalására régi típusú, akár szenes vasalót is használhatunk.

Szintén gyermekkori emlék az ecetes, hagymás hal. Az apró halakat kirántották tojásban, majd egy nagyobb, öblös üvegkantába rétegezték hagymakarikákkal, közéje babérlevelet és csipősborsot szórtak, ecetes-sós levet öntöttek rá. Hűtőszekrényben hetekig elállt.

Nincsenek címkék